Valami régi, valami új – és mi van, ha a régi már nem illik hozzánk? Az esküvők tele vannak generációkon átívelő hagyományokkal, de ma már sok pár inkább a saját útját járná. Tényleg szükség van menyasszonyrablásra? Muszáj fehér ruhában kimondani az igent? És mi lenne, ha a pénzsöprés helyett valami sokkal személyesebb gesztussal búcsúznánk az éjszakától?
Ahogy változik a világ, úgy formálódik az esküvői kultúra is. Ma már egyre több pár meri újragondolni a bevett szokásokat, hogy az esküvőjük igazán róluk szóljon, tükrözze az egyéniségüket és valódi örömöt szerezzen nekik és a vendégeknek is. Ehhez viszont nem árt tudni, miről is szólnak ezek a tradíciók.

Fehér mennyasszonyi ruha – honnan ered a hagyomány?

A legtöbb házasodni készülő nőnek egyértelmű, hogy fehér ruhát fog viselni a menyegzőjén. Talán ez az a tradíció, amihez napjainkban is széles körben ragaszkodnak az emberek. Pedig az 1800-as években még színes, díszes ruhákban esküdtek a nők, egészen addig, míg Viktória királynő 1840-ben házasságot kötött Albert herceggel, az esküvőn pedig egy fehér szaténből készült, csipkével és narancsvirágokkal díszített ruhát viselt, ami hamar divattá vált a nők körében. A fehér ruha az esküvőkön a tisztaságot, ártatlanságot és új kezdetet szimbolizálja. Ma már leginkább az elegancia miatt viselik a hölgyek, de egyre többen térnek el ettől a hagyománytól.

Főleg az újraházasodó, vagy alternatív stílust képviselők körében népszerű manapság, hogy színekhez, hétköznapibb anyagokhoz és fazonokhoz nyúlnak. A lehetőségek tárháza természetesen végtelen, ha szeretnénk egyedivé tenni a ruhánkat: a pasztellszínek, az elegáns nadrágkosztümök vagy a bohém csipkeruhák is remek választás lehetnek.

Lakodalmas menet régen és ma

Az esküvői menet a tradíciók szerint a vőlegény házából indult, majd a mennyasszony házához érkezett, végül pedig együtt vonult a násznép a templomba, vagy az anyakönyvvezetőhöz. Ez a közösségi támogatást vagy a családok együttélését szimbolizálta.
Manapság ez sokszor nem megoldható, így a modern alternatíva magától, egyértelműen is kialakult, hiszen a pár többnyire együtt érkezik az esküvő helyszínére. A nászmenet lehet egy közös séta a vendégekkel a ceremónia után is, vagy egy autós felvonulás az étteremig, ezek is ugyan úgy erősítik az összetartozást.

Mennyasszonyrablás – poén vagy kényszer?

Eredetileg a vőfélyek vagy barátok rabolták el a menyasszonyt, a vőlegénynek pedig valamilyen „váltságdíjat” kellett fizetnie érte. Ez a férfi rátermettségét és a házasságba fektetett erőfeszítését szimbolizálta. Sokan jópofa játéknak tartják, de a menyasszonynak nem feltétlenül kellemes, hogy egy időre eltűnik a saját lagzijáról.
Modern alternatíva lehet például egy közös kincskereső játék, ahol a vőlegény és a násznép közösen old meg feladványokat. Eltűntethetnek esetleg bármi mást is: az ara gyűrűjét, vagy a mennyasszonyi csokrát, cipőjét, amit a vőlegénynek kell megkeresnie.

Menyasszonytánc és pénzsöprés

A magyar esküvők egyik legismertebb hagyománya a menyasszonytánc. A vendégek pénzért „megtáncoltatják” az ifjú feleséget, hozzájárulva ezzel a közös életük kezdetéhez. Ezt gyakran követi a pénzsöprés, amely a házaspár együttműködését jelképezi. Bár ezek a hagyományok sokaknál megmaradtak, egyre többen keresik a módját, hogyan lehetne modernebb formába önteni.
Ha a pénzgyűjtés ilyen formában nem szimpatikus, akkor elegáns dobozban, vagy perselyben is lehet gyűjteni a jókívánságokat és a pénzt – ezeket az ajándékokat lezárt borítékban, névvel vagy név nélkül be tudják dobni a vendégek. A mennyasszony lámpalázára is van megoldás, hiszen akár az egész násznépet is felkérheti az ifjú pár egy dal erejéig.