Sokan döntenek úgy, hogy a polgári szertartás után egyházi esküvővel is megpecsételik házasságukat, vallási meggyőződésből vagy a hagyományok tisztelete miatt. Az egyházi esküvő minden szépsége ellenére komoly szervezést igényel, amely során nemcsak a megfelelő templom vagy lelkész kiválasztása, hanem az adminisztratív és gyakorlati teendők elvégzése is fontos szerepet kapnak.

Ahogy már korábbi cikkünkben is említettük, a magyarországi felekezetek közös szabálya, hogy az egyházi esküvő jogilag önmagában nem érvényes, csak a polgári házasságkötés után tartható meg. E mellett szinte minden vallási közösség előír valamilyen felkészítést, a pontos követelmények azonban eltérnek. A jegyesoktatás, az engedélyek beszerzése, a templom vagy más helyszín lefoglalása, valamint az esetleges zenei és dekorációs szolgáltatások mind befolyásolják a végső költségeket. Éppen ezért érdemes időben elkezdeni a tervezést, hogy a pár igényeinek megfelelő, zökkenőmentes szertartás valósulhasson meg.

A római katolikus egyházban

a jegyesoktatás kötelező része az esküvő előkészületeinek, és ez akár több alkalmat is jelenthet, amelyeken a pároknak meg kell jelenniük. A templom kiválasztása szabadon történhet, de ha nem a saját lakóhelyük szerinti templomban szeretnék megtartani a szertartást, akkor engedélyt kell kérni a helyi plébániától. A templom foglalását érdemes hónapokkal előre intézni, mert a népszerű helyszínek hamar betelnek. Az esküvőért az egyház nem szab meg kötelező díjat, de szokás adományt adni a templomnak, amelynek mértéke változó. Ezenkívül a kántor, a díszítés és egyéb szolgáltatások is pluszköltséget jelenthetnek.

A református egyházi esküvőnél

az egyik első lépés a templom és a lelkész kiválasztása, amit szintén érdemes időben leegyeztetni. Ha másik gyülekezet templomában szeretnék a szertartást, akkor az illetékes lelkipásztor engedélyére lehet szükség. A jegyesoktatás itt nem mindenhol kötelező, de a lelkész általában legalább egy-két beszélgetést javasol a házasulandókkal. Az esküvő díja nincs előre meghatározva, de általában az ifjú pár egyházi adományt ajánl fel, amelynek mértékéről előzetesen lehet érdeklődni.

Az evangélikus egyházban

a szervezési folyamat hasonló: a pároknak először a lelkésszel kell egyeztetniük, hogy milyen előkészületek szükségesek, és mennyi idővel az esküvő előtt kell elvégezni a jegyesoktatást. A templom foglalását itt is érdemes időben intézni, és az egyházi adomány összege változó, a helyi szokásoktól függ.

A zsidó esküvő megszervezése

hosszabb folyamat lehet, mivel a rabbinál történő előzetes egyeztetés mellett bizonyos vallási előírásoknak is meg kell felelni. A házasság előtt a párnak egy úgynevezett mikve (rituális fürdő) látogatáson kell részt vennie, és ha az egyik fél nem zsidó származású, akkor a betérés folyamata több hónapot is igénybe vehet. Az esküvői helyszín kiválasztása és a rabbi részvételének egyeztetése mellett a kóser vendéglátás megszervezése is fontos feladat. A zsinagógai esküvő rendszerint jelentős költségekkel jár, hiszen a rabbi tiszteletdíját, a kóser cateringet és egyéb szolgáltatásokat is fedezni kell.

Az iszlám, baptista, unitárius vagy más kisebb felekezetek

esetében az esküvő szervezése egyéni egyeztetésen múlik. A legtöbb esetben az első lépés a vallási vezető felkeresése, aki tájékoztatja a párt a szükséges előkészületekről. Bizonyos esetekben tanúk vagy közösségi jóváhagyás is szükséges lehet. A költségek itt is változóak, hiszen van, ahol az esküvő ingyenes, máshol pedig adomány formájában kérnek hozzájárulást.